Rám tör, eláraszt,
feldob és megtalál.
Több mint élet,
kevesebb mint halál.
Borult hidegben szürke szépség.
Hallom a különös, igaz szavakat,
ahogy az örökké szakadó esőben,
a sár mossa az arcokat.
Zene, ahogy sosem szólt:
dobok, gitár, ének.
Ködbe veszett nagyvárosban
félresiklott évek.
Seattle-ben élni kell,
mert sejteni nem lehet,
csak magunkba szívni nap mint nap
a nyers, üvöltő szelet.
Seattle sound
2008.11.28. 12:27 HányÉves
Szólj hozzá!
Címkék: zene vers irodalom seattle versek grunge
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://verseink.blog.hu/api/trackback/id/tr93792895
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
