Mocskos ablakok mögül
árva kislányok
sírva látnak belém,
tudják, amit sejteni
sem enged a Véletlen Úr.
Hattyúk harapnak utánam
a Csalódás-tó
morzsa-lepte partján,
együtt várjuk a végét
és ordítunk vadul:
"Szép esténk lesz majd,
ha egyszer megöregszünk..."
Hát persze!
De addig jobb,
ha százszor visszafekszünk.
