Tényleg azt hiszed,
ha üvöltve rohansz az arcomon túl,
ha vádolva véreztetsz
és sírva hánysz szemen a fájdalmaddal,
akkor nőni kezd bennem
a semmiből született lassú élet?
Ahogy áthúzom a kompot a folyónkon
már nem érdekel, hogy nincs sodrás,
már nem tudom, ömlik-e víz a medrében
és háttal állok neked itt,
egy közönytől mocskos,
férgekkel telt erdőben.
