Tükröm-tükröm, mondd meg nékem,
ilyen szerencsés hogy lehettem?
Ajándékról írtam legutóbb,
most ajándékot adhatok,
néhány mondatot,
hogy kiszínezzem a percet.
Szeretem, ahogy elveszed, amit nyújtok.
Ahogy sóhajoddal felébresztesz.
Hogy nem tudok aludni ha ott vagy.
Szeretem a fáradt reggelt,
mikor minden erőm elhagy.
Szeretem a napunkat, ha megálmodjuk
az éjszakába hajló estét,
a csendet ahol magunkat adjuk,
és kézbe rajzoljuk egymás gyönyörű testét.
